Az első ipari forradalom óta a termékek életciklusa lineárissá vált, azaz a nyersanyagokat a gazdaság kitermelte, átalakította és a használat után megszabadult tőle. Ez az erőforrás-intenzív termelési modell, a folytonosan növekvő termelés igényére és a korlátlanul rendelkezésre álló olcsó erőforrások meglétére támaszkodott. A körforgásos gazdaság ezzel szemben kiterjeszti a termékek életciklusát, célja a gazdaságban használt termékek, anyagok és erőforrások értékének a lehető leghosszabb ideig történő megóvása és fenntartása, és a hulladékkeletkezés minimalizálása, beleértve a hulladékhierarchia alkalmazását. 
A körforgásos gazdaság nem új gondolat, de a hulladékmennyiség és erőforrásfelhasználás csökkentésének igénye az utóbbi időben elsősorban a szűkös erőforrások, az átalakuló fogyasztói igények és a technológiai fejlesztések (negyedik ipari forradalom) miatt erősödött fel. A körforgásos gazdaságról eszünkbe juthat a hulladékhasznosítás, az újrafeldolgozás, a szelektív hulladékgyűjtés, és számos további példa az elmúlt évekből. Ezek az eszközök mindenképpen mérföldkövek voltak abban, ahogy a hulladékokhoz viszonyulunk, de – az anyagok időbeli elhasználódása, és a felhasználási lehetőségek korlátozottsága miatt – önmagukban nem jelentenek megoldást. Olyan hosszú távú gondolkodásra van szükség, mely biztosítja, hogy már a terméktervezés folyamatában tudjuk azt, hogy mi lesz a termékből, miután a felhasználó megválik tőle.
Ahhoz, hogy az EU-n belüli növekedés fenntartható legyen, erőforrásainkat intelligensebben, teljes kimerítésük nélkül kell használnunk. Világosan látható, hogy az a lineáris gazdasági növekedési modell, amelyre a múltban támaszkodtunk, globalizált világunkban a mai modern társadalmak igényeinek már nem felel meg. Jövőnket nem alapozhatjuk a „kitermel, előállít, leselejtez” gazdasági modellre. A természeti erőforrások többségükben végesek, így meg kell találnunk felhasználásuk környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható módját. A vállalatoknak is gazdasági érdekük fűződik ahhoz, hogy forrásaikat a lehető leghatékonyabban használják fel.
A körforgásos gazdaságban használt termékek és alapanyagok értéküket a lehető leghosszabb ideig megőrzik; a hulladéktermelés és az erőforrás-felhasználás szintje minimális, az élettartamuk végét elért termékekben lévő erőforrások pedig bent maradnak a gazdaságban, az ismételt felhasználás révén további értéket teremtve. Ezzel a modellel Európában biztos munkahelyek teremthetők, és azok az innovatív találmányok kerülnek előtérbe, amelyekből versenyelőnyünk származik, ezenfelül mind a lakosság, mind a környezet olyan szintű védelemben részesíthető, amelyet Európa büszkén képvisel. Mindemellett a fogyasztók is olyan tartósabb, innovatívabb termékekhez jutnak, amelyeknek révén pénzt takaríthatnak meg, életminőségük pedig jobbá válik.

Körforgásos gazdaság elképzelésének konkretizálódását az Európai Parlament által 2018. május 30-án elfogadott jogalkotási csomagja jelentette, amely a hulladékgazdálkodási irányelvek módosításával megcélozza körforgásban tartani a természeti erőforrásokat, anyagokat, minimalizálni a ciklusból kilépő, hulladékká váló anyagok mennyiségét. Ennek előzményei a 2011-es erőforrás hatékony Európa (Európai Bizottság COM (2011) 57143), a 2013-as EU 7. környezetvédelmi akcióprogramja, a 2014-es EU Zéró hulladék programja és az Európai Bizottság 2015-ös a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terve (COM (2015) 614) „a termékek (élelmiszerek), hulladékok és víz gazdasági körforgásban tartására” voltak.
A Körforgásos gazdaság jogalkotási csomag a hulladékgazdálkodási irányelvek módosításával hozzájárul az Európai Unió arra irányuló erőfeszítéseihez, hogy fenntartható, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdaságot alakítson ki. A javaslatcsomag átfogó célja az erőforrás-hatékonyság, valamint az üvegház hatású gázok kibocsátásának mérséklésének elősegítése a nyersanyagok, termékek és hulladékok lehető leghatékonyabb felhasználásának, illetve hasznosításának a biztosításával. Ez a jogalkotási csomag alapozta meg a 2019. decemberében aláírt Európai Zöld Megállapodást (Green Deal) és a 2020 március 11.-én elfogadott, „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervet.”
A hatékonyabb körforgást megvalósító gazdaságra való átállás elősegítése érdekében elfogadott jogalkotási csomagnak részét képezik a hulladékgazdálkodásra vonatkozó, felülvizsgált jogalkotási javaslatok, valamint a jelenlegi Bizottság hivatali idejére konkrét felhatalmazásokat rögzítő átfogó cselekvési terv is.
A hulladékgazdálkodási javaslatok világos és ambiciózus hosszú távú elképzelést határoznak meg az újrafeldolgozási arányok növelésére és a hulladéklerakás mértékének csökkentésére vonatkozóan, ugyanakkor konkrét intézkedéseket is tartalmaznak a hulladékkezelés fejlesztését a napi gyakorlatban akadályozó tényezők elhárítására, tekintettel a különféle tagállamokban uralkodó állapotokra.
A körforgásos gazdaságról szóló cselekvési terv ezt a javaslatot olyan intézkedésekkel egészíti ki, amely célja a körforgásos gazdasági ciklus „teljes bezárása”, valamint a termékek életciklusának szabályozása annak valamennyi szakaszában – a gyártástól és a fogyasztástól kezdve egészen a hulladékkezelésig és a másodnyersanyagok piacáig. A cselekvési terv magában foglal több olyan intézkedést is, amelyek adott ágazatok, illetve nyersanyagáramok – például a műanyagok, az élelmiszer-hulladékok, a kritikus nyersanyagok, az építési és bontási hulladékok, a biomassza és a biotermékek – terén fennálló piaci korlátokra irányulnak, illetve kiterjed az olyan területeken belüli horizontális intézkedésekre is, mint például az innováció és a beruházások.
A terv a célja a figyelmet azokra a kérdésekre irányítani, amelyekben az uniós szintű cselekvés valóban értéktöbbletet hoz, és képes a mindennapok gyakorlatában változást előidézni.

 

A Hulladék-keretirányelvben megfogalmazott konkrét célok:
A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv (egységes szerkezetben a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról 2018/851/EU irányelvvel (2018. május 30.) (továbbiakban HKI). Az Európai Unióban a hulladékgazdálkodás alapvető és átfogó szabálya a HKI. A HKI adja egyes tagállamokban az implementációs kötelezettség folytán a hulladékgazdálkodási szabályozás alapját.
A HKI alapján a biohulladék kötelező elkülönített gyűjtése vagy a keletkezés helyén történő gyűjtése és hasznosítása 2023. december 31-től kötelező!
Magyarországi helyzet: Az EU körforgásos gazdaságra vonatkozó programcsomagjában szereplő változtatások és elérendő célok a hazai jogszabályokban is megjelentek (Magyar Közlöny 30. szám (2021. február 25.), 2021. évi II. törvény egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról).
Így most már a hazai jogszabályok alapján is kötelező a biohulladék elkülönített gyűjtésének és hasznosításának megvalósítása 2023 december 31.-ig.

Gyakorlati értelmezésben beszélhetünk biológiai és technikai körforgásos gazdaságról.
A biológiai elemek esetében 3 körforgást érdemes elkülöníteni:
Az egyik körforgás a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer előállítás és a fogyasztás során keletkező hulladékok (biohulladékok) elkülönített gyűjtése és biológiai hulladékkezelő (aerob és/vagy anaerob) telepen történő hasznosítása, illetve az onnan kikerülő termésnövelő és/vagy talajjavító anyagáram termőföldekre kerülése, és ezáltal a mezőgazdasági termelésnek, élelmiszer előállításnak tápanyag és szervesanyag biztosítása.
A második körforgás esetében a biomasszából és biohulladékból megújuló energiát (elsősorban biogázt) áramot, hőt, vagy biometánt (esetleg biohidrogént) állítunk elő.
A harmadik, legkisebb kör pedig az úgynevezett biomassza alapú (bioalapú) gazdaság (bioeconomy), amikor biomasszából és biohulladékból közvetlenül bioalapú termékeket állítunk elő, amelyeket használat után újrafeldolgozunk, hasznosítunk. 

A 2012. évi CLXXXV. törvény 2. § (1) pontjában szereplő definíció alapján a biohulladék: a biológiailag lebomló, parkokból származó vagy kerti hulladék, háztartásokban, éttermekben, étkeztetőkben és kiskereskedelmi tevékenységet folytató létesítményekben képződő élelmiszer- és konyhai hulladék, valamint az ezekhez hasonló, élelmiszer-feldolgozó üzemekben képződő hulladék.
A gyakorlatban -bár több EWC (European Waste Code, illetve a 72/2013 VM rendelet alapján HAK: Hulladék Azonosító Kód) tartozik ide- elsősorban az EWC 20 02 01 (kertekből és parkokból származó biológiailag lebomló hulladékat), és az EWC 20 01 08 (elkülönítetten gyűjtött biológiailag lebomló konyhai és étkezdei hulladékat soroljuk ide.
Az ECN (European Compost Network e.V.) 2019-es legfrissebb adatai alapján (18 európai ország, 407 millió lakosának felmérésére alapozva) az évi 208 millió tonna települési szilárd hulladékból 47,5 millió tonna biohulladék elkülönített gyűjtése és hasznosítása történt komposztáló vagy biogáz telepeken. Ez fajlagosan 117 kg/fő/év mennyiséget jelent. Az adatokat szolgáltató 18 EU-s országban összesen 4274 biohulladék kezelő telep van, ebből 3403 komposztáló, 738 anaerob kezelő (biogáz) telep és 133 kombinált aerob-anaerob telep. A 47,5 millió tonnából 30,5 millió tonnát komposztáló telepeken, 12,4 millió tonnát biogáz és 4,6 millió tonnát kombinált (aerob-anaerob) telepen kezelnek. Tehát a kezelő telepek többségében csak aerob kezelést, komposztálást folytatnak, a telepek számát tekintve 80%, a kezelt mennyiség alapján 70% a komposztálás részesedése.
A biohulladékok esetében az EU felé benyújtott szakmai anyagokban hazánk a TSZH 26,9%-ával számol, ami jelentősen alatta marad a 40% feletti, Európai Unióban jellemző átlagoknak. Ez alapján az évente keletkező 3 729 000 tonna települési hulladékból 1 millió tonnát tesz ki a biohulladék mennyisége, aminek jelenleg több mint a felel lerakókba kerül.
Az OKIR Elektronikus Hulladékgazdálkodási Információs Rendszermoduljának (EHIR) adatai alapján az EWC 20 02 01 számú, a biohulladékon belül a gyakorlatban zöldhulladéknak nevezett hulladékból 360 000 tonna került 2018-ban hulladékkezelő telepekre. A kezelt 20 02 01 kódú hulladék legnagyobb része R3 kezelési kód alatt, elsősorban komposztálásra került (286 000 tonna).
A lerakóba került mennyiség és az EHIR adatbázis adatai között nincs alapvető ellentmondás. Azt állapíthatjuk meg, hogy ma Magyarországon a képződő biohulladék mennyiség nagyjából 1 millió tonna évente, amelyből jelenleg mintegy 700 000 tonna kerül lerakókba. Ez utóbbi szám azért kulcsfontosságú, mert a Körforgásos gazdaság programcsomag alapján (2008/98/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/851 európai parlamenti és tanács irányelv 22. cikkelye), 2023. december 31.-ig ennek a 700 000 tonnának a hulladéklerakótól való eltérítését kell biztosítani, elkülönített gyűjtéssel, vagy helyben történő kezeléssel (házi vagy közösségi komposztálás).
Az EHIR adatbázisa alapján az EWC 20 01 08 számú, a biohulladékon belül a gyakorlatban konyhai hulladéknak nevezett hulladékból a 2018-as évben mindösszesen 4000 tonna elkülönített begyűjtése történt meg. Ez alapján egyértelműen megállapítható, hogy a jelenlegi szelektív biohulladék-gyűjtés elsősorban a lakosságtól a kertekben, valamint a közterületeken, a parkokban keletkező biológiailag lebomló szerves hulladékokra, az úgynevezett zöldhulladékokra korlátozódik (EWC 20 02 01). A településeken ezek a kertekben és parkokban képződő hulladékok azok, amelyek begyűjtése a keletkezésük jellege miatt is elkülönítetten történik (közterületek gondozása), illetve viszonylag egyszerű a lakossági szelektív gyűjtés bevezetése és működtetése.
Hazánk számára jelenleg a legnagyobb kihívás a biohulladékok vonatkozásában a konyhai hulladék (EWC 20 01 08) elkülönített gyűjtésének bevezetése és hasznosításának megvalósítása jelenti.
Magyarországon a biohulladékok kezelését a biohulladék kezeléséről és a komposztálás műszaki követelményeiről szóló 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet szabályozza. Ez alapján a biológiai kezelés fogalma az elkülönítetten gyűjtött biohulladék komposztálás vagy anaerob biológiai lebontás útján történő lebontása, illetőleg bomlóképességének csökkentését jelenti. A komposztálás az elkülönítetten gyűjtött biohulladék ellenőrzött körülmények között, oxigén jelenlétében történő autotermikus és termofil biológiai lebontása, mikro- és makroorganizmusok segítségével. Az anaerob biológiai lebontás pedig az elkülönítetten gyűjtött biohulladék ellenőrzött körülmények között, oxigén kizárása mellett történő lebontása, mikroorganizmusok (beleértve a metánképző baktériumokat is) segítségével, biogáz-előállítás céljából, szilárd lebontási maradék keletkezése mellett.

Európában az élelmiszer-hulladékkal kapcsolatos helyzet igen aggasztó: a hulladékgyűjtő edénybe kerülő élelmiszerek mennyisége az Unión belül becslések szerint évente 100 millió tonnát tesz ki. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás az élelmiszer-ellátási lánc teljes egészére jellemző: így a gazdaságokra, a feldolgozási és a gyártási folyamatokra, az élelmiszerüzletekre, az éttermekre és a háztartásokra is.
A kapcsolódó gazdasági és környezeti hatásoktól eltekintve az élelmiszer-hulladéknak társadalmi szemszögből is van jelentősége: lehetővé kell tenni a felesleges élelmiszer továbbadományozását annak érdekében, hogy a biztonságos, fogyasztásra alkalmas élelem eljusson azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
2015 szeptemberében az Egyesült Nemzetek Közgyűlése elfogadta a 2030-ra elérendő fenntartható fejlesztési célokat, köztük azt a célt is, amely a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten az egy főre jutó élelmiszer-pazarlás megfelezésére, valamint az előállítási és az ellátási láncok mentén fellépő élelmiszer-veszteségek csökkentésére irányul. Az EU és tagállamai elkötelezettek ennek a célnak az elérése iránt. Az új hulladékgazdálkodási jogalkotási javaslat arra szólítja fel a tagállamokat, hogy csökkentsék az élelmiszer-pazarlást az ellátási lánc minden pontján, kövessék figyelemmel az élelmiszer-pazarlási szinteket, majd számoljanak be tapasztalataikról, így lehetővé téve az elért haladásról a szereplők között folyó eszmecserét.
A Bizottság a tagállamokkal közösen lépéseket fog tenni a hulladékról, az élelmiszerekről és takarmányokról szóló uniós jogszabályok világossá tételére, így téve lehetővé a biztonságos, fogyasztásra alkalmas élelmiszereknek a rászorulók részére történő továbbadását, másfelől azokban az esetekben, amelyekben ez biztonságosan megoldható, a korábban élelmiszerként használt termékek állati takarmányforrásként való felhasználását. A hulladékgazdálkodási jogalkotási javaslat például egyértelműen kizárta hatálya alól a takarmányanyagokat. Így lehetővé válik, hogy azok a korábban élelmiszerként használt termékek (például elmorzsolódott keksz, megszikkadt kenyér), amelyek bár biztonságosak, üzleti megfontolások miatt mégsem kerülhetnek be az élelmiszer-ellátási láncba, az Unióban sehol se számítsanak „hulladéknak”, következésképpen felhasználhatók legyenek állati takarmányok előállítási forrásaként. A tagállamokkal és az érdekeltekkel együttműködve a Bizottság élelmiszer-adományozási iránymutatást is ki fog dolgozni az élelmiszer-adományozók és élelmiszerbankok számára, amelyben ismerteti az uniós jogszabályok betartásának módját (az élelmiszer-biztonság, a nyomonkövethetőség, a jogi felelősség, a hozzáadottérték-adó stb. tekintetében).

A körforgásos gazdaság közvetlen mezőgazdasági vonatkozásai:

A körforgásos gazdaság megvalósítása az agráriumban úgy valósulhat meg, hogy a termelés során a lehető legkevesebb külső erőforrás (energia, üzemanyag, műtrágya, növényvédőszer stb.) bevonása történik, és biztosítjuk a tápanyagok és a szerves anyagok utánpótlását és körforgását.
Ezen túlmenően az agrárium szerepe még, hogy az élelmiszer előállítás illetve fogyasztás során képződő biológiailag bontható hulladékok és melléktermékek kimenő anyagáramai (komposztok, fermentációs maradékok, egyéb szerves termésnövelők és talajjavítók) a termőföldekre kerülnek.
A mezőgazdasági hulladékok és mellékterméke összes mennyisége Magyarországon több mint 30 millió tonna évente, amelynek legnagyobb részét a növénytermesztés során képződő növényi melléktermékek és az állattenyésztésből származó szervestrágya teszi ki.  A szervestrágya mennyisége az állatlétszámból becsülhető, a 2019-es KSH adatok alapján a 900 ezer szarvasmarha nagyjából 8 millió tonna, a 2,6 millió sertés 2,6 millió, a többi állatfaj együttesen nagyjából 2,5 millió tonna szervestrágyát termelt. Ez alapján a teljes szervestrágya mennyisége évente 13,1 millió tonna, amelyből csak nagyon kis mennyiség jelenik meg a hulladékként az OKIR Elektronikus Hulladékgazdálkodási Információs Rendszermodulja (EHIR) (2018) alapján az EWC 02 01 06 hulladékból biogáz telepre 175 ezer tonna, komposztáló telepre pedig 130 ezer tonna.
Az adatok inkoherenciáját mutatja, hogy a KSH 2018-as adatai alapján istállótrágyából 200 751 hektár területre történt 3 874 488 tonna kijuttatása. Hasonlóképpen rendelkezésre állnak KSH adatok 2018-as hígtrágyára vonatkozó adatok is. Ez alapján 43 292 hektár területre történt 2 428 681 m3 hígtrágya kijuttatása.
Ezen adatokból látható, hogy Magyarországon, nagyon kevés az egy hektár mezőgazdasági területre kijuttatható szervesanyag, ezért minden lehetséges forrást (biohulladékok, mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek) be kell vonni a talajerőgazdálkodásba. Erre a körforgásos gazdaság nagyon jó lehetőségeket fog teremteni.

A mezőgazdaságban Magyarországon képződő mintegy 30 millió tonna hulladék és melléktermék, valamint a települési hulladékok biológiailag bontható frakciója, amely további 1 millió tonnát jelent évente, kiváló alapanyag lehet bioalapú termékeknek.
Az olyan bioalapú termékekből származó nyersanyagok, mint a fa, a termények és a rostok, széles körében felhasználhatók termékek előállítására és energiatermelésre.
A bioalapú termékekből származó nyersanyagok egyrészt kiválthatják az ásványi (fosszilis) alapú termékeket, másrészt megújulnak, biológiailag lebonthatók és komposztálhatók is. Másfelől viszont a biológiai erőforrások felhasználása során tekintettel kell lenni életciklusukra, a környezetre gyakorolt hatásaikra és fenntartható beszerzésükre. A körforgásos gazdaságban ösztönözni kell a megújuló erőforrások lépcsőzetes felhasználását, csakúgy mint az új alapanyagok, vegyi anyagok és folyamatok kidolgozását eredményező innovációs potenciáljukat.
Mindezek tükrében az EU egy sor lépést tesz a bioalapú termékekből származó erőforrások hatékony alkalmazásának ösztönzésére, ideértve például a biomassza lépcsőzetes felhasználásával kapcsolatos iránymutatás kidolgozását és a bevált módszerek terjesztését, valamint a bioalapú gazdaság innovációinak támogatását.
Az alábbi táblázatban a biomassza és biolapú hulladékokból és melléktermékekből előállítható termékek szerepelnek.